Oda és vissza

Nos, egy dolgot leszögezhetek így az elején, nem életem legkellemesebb utazásáról fogok írni...

Stäfa-Pécs
Mint mindig (igen, most már másodszorra tapasztaltam meg), rövidebbnek tűnt az út hazafelé, mint az ellenkező irányban, még akkor is, ha valójában csak az időt nézem, akkor hosszabb volt. Volt egy kis vita a főnökömmel, hogy mikor-hogy indulhatok, vagyis milyen feltételekkel, de végülis délután 1kor sikerült nekilendülni. Reggel még ment a viccelődés, hogy tuti esni fog, mivel itt 700 m felett friss hó esett az éjjel...Persze Norbi állította, hogy nem lesz semmi, de én nyertem :) Az osztrákokhoz átérve először csak gyanúsan közel kerültem a hóhatárhoz, aztán az egyik alagútból kigördülve egy elég szép havazásban találtam magam. Mondanom sem kell, 2,5fok, nyári gumikkal, yeeee :) Reggel mondtam még a kollegáknak, hogy majd kiteszem a táblára, hogy mikor tervezek hazautazni, tessék ezeknél a napoknál havazással számolni :) Lényeg a lényeg, nem volt semmi különös az úton, a már szokásosnak mondható 12,5 órás menetidővel teljesítettem a távot a kék villámmal...

Pécs-Stäfa
A visszaút a fentiekhez képest nem kicsit volt nehézkesebb, pénteken sikerült egy kicsit megfázni, a torkom sem örült, hogy egy szál pólóban beszélgettem a nagy pécsi éjszakában 20-30 percet, szombatra elég ramaty állapotba kerültem, aludni sem sikerült rendesen, szóval az előjelek nem voltak biztatóak. Pécs után beugrottam még Szekszárda egy fél órára, majd nekiveselkedve megindultam visszafelé. Ha csak a nettó vezetési időt nézem, akkor elég jót jöttem, 12 óra 13 perc kellett, ami negyed órával jobb, mint az eddigiek, viszont nagyon szenvedős volt. Meg is kellett állnom egy fél órára aludni, biztos a hőemelkedés és a kialvatlanság sem segített, hogy megoldjam egy seggel az utat. A megérkezés fél5-re sikerült, fel sem vittem semmit a kocsiból, épp annyira érdekelt bármi, aludni akartam. Persze vagy fél óráig még nem sikerült és 7 előtt a szokásos időpontban megszólalt az ébresztő, szóval finoman szólva is picsasokat aludtam, annyira vagyok kipihent, mint Eric az angolna az aranyat érő mutatványa után...